Falakra festett álmok.

Lelki egészségünk térképe – vajon hogyan nézne ki? Mi fejezné ki igazán azokat az utakat, megállókat és belső erőforrásokat, amelyek mentén a mindennapokban haladunk?

Ezekre a kérdésekre keresték a választ 2026 áprilisában a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia és Szociális Munka Karának Mentálhigiéné és Tanácsadás szakos mesteris hallgatói. Egy intenzív, kétnapos folyamat során a diákok nemcsak elméletben, hanem a művészet és az alkotás nyelvén is megtapasztalhatták azt, hogy milyen a gyakorlatban az alkotáson keresztüli önkifejezés.

A szakmai műhelymunka és a közös alkotás három elhivatott szakember összefogásából és koordinálásával valósult meg: dr. Berszán Lídia egyetemi docens, Kolumbán Rita mentálhigiénés szakember, valamint Kokoly Andrea korábbi mentálhigiéné szakos hallgató kísérték a diákokat ezen a belső utazáson.

A belső tájak rajzolatától a közös vászonig

A folyamat egy reflexív műhelymunkával vette kezdetét. A hallgatók először egyénileg gondolkodtak el azon, hogyan is fest a saját mentális jóllétük, milyen belső tájakon járnak, hol vannak a biztonságos menedékek és a nehezebb útszakaszok az életükben. Megrajzolták a saját személyes útjaikat és belső térképeiket.

A második lépésben a sok egyéni élettapasztalat, megélés és reflexió találkozott: a hallgatók összegyúrták a sokféle megélt élményt egyetlen hatalmas, közös alkotássá. Az együtt festés öröme, a színek és formák közös keresgélése valódi közösségi élménnyé kovácsolta a csapatot.

Egy darabka lélek a folyosón

A közös gondolkodás és az ecsetvonások gyümölcse nem maradt a tanterem falai között. A színes és sokatmondó festmény mostantól a BBTE Szociális Munka Tagozatának folyosóját díszíti.

Ez a térkép nemcsak egy esztétikai dísz, hanem egy mindennapi emlékeztető mindenkinek, aki elhalad előtte: a lelki egészségünk egy folyamatosan alakuló, közös utazás, amelyben mindennek megvan a maga helye – a rögös utaknak és a megnyugvást adó oázisoknak is.

A szervezők és a résztvevők számára is hatalmas öröm volt ez a két nap, amely megmutatta, hogy a mentálhigiénés szemlélet és a művészetterápiás megközelítés milyen csodálatosan képes láthatóvá és kézzelfoghatóvá tenni a lélek legrejtettebb zugait is.

Köszönjük a mesteris hallgatóknak a nyitottságot, a mély beszélgetéseket és a kreatív energiákat, amelyekkel megtöltötték a vásznat és az egyetem folyosóját!

Egy különleges kiállítás keretében nyerhettünk betekintést egy éven át tartó, csendes, de annál mélyebb belső munka gyümölcseibe. Megnyílt a L/lélek tárlat, amely az „Alkotás L/lélekre hangolva” elnevezésű mentálhigiénés programsorozatunk ünnepélyes és méltó lezárása volt.

A kiállítás mögött egy teljes év áll, amely során a résztvevők hónapról hónapra találkoztak a ferences nővérek napközi otthonában, a Nardini étkezdéjében. A foglalkozásokat Kolumbán Rita mentálhigiénés szakember és Portik Noémi Klarissza ferences nővér vezették, akiknek közös ötletéből és szellemiségéből született meg ez a hiánypótló kezdeményezés.

Miről szólt a L/lélek tárlat?

A kiállítás megszervezésével egy kettős, mégis egymásba fonódó célt szerettünk volna elérni, közelebb hozva a látogatókat a művészetterápiás és mentálhigiénés szemlélethez:

A hétköznapi emberek alkotóereje – meg akartuk mutatni a világnak, hogy az alkotás képessége nem a hivatásos művészek kiváltsága. Mindannyian hordozunk magunkban kreatív ötleteket. Ha megkapjuk a támogató közeget és a bizalmat, a legkülönfélébb hétköznapi háttérrel rendelkező emberek is képesek valami lenyűgözőt, igazit és szépet létrehozni.

Betekintés a mentálhigiénés alkotóműhelybe – szerettük volna fellebbenteni a fátylat arról, hogyan is zajlik egy önismereti fókuszú foglalkozás. A tárlat megmutatta, hogyan válik a festék, a papír vagy a kollázs a lélek nonverbális nyelvévé – egy olyan eszközzé, amely segít kifejezni azt, amire a szavak már nem elegek.

„Nem az esztétikai tökéletesség volt a cél, hanem a belső érzések megmutatása.”

Több mint 50 alkotás, több mint 50 élettörténet

A KÖZ. közösségi tér falai között több mint 50 egyedi alkotást csodálhattak meg a látogatók. Ezek a munkák hűen követték a naptári és az egyházi év ritmusát, amelyet a csoport az év során bejárt.

Minden egyes kiállított darab mögött egy-egy ember mélyen megélt érzése, személyes élettapasztalata és bensőséges istentapasztalata állt. A látogatók így nem csupán az alkotásokat nézték meg, hanem emberi sorsok és a Teremtővel való találkozások intim pillanataiba nyerhettek betekintést.

Hálásak vagyunk a KÖZ. közösségi térnek, hogy otthont adott ennek a különleges tárlatnak, az alkotóknak a bátorságukért, hogy megnyitották a lelküket a nyilvánosság előtt, és minden látogatónak, aki nyitott szívvel érkezett hozzánk!

Egy teljes éven át tartó, lélekemelő utazás zárult le a közelmúltban. 2023-ban indítottuk útjára az „Alkotás L/lélekre hangolva” című programsorozatunkat, amely hónapról hónapra nyújtott inspirációt és támogató közeget a résztvevőknek.

A kezdeményezés Kolumbán Rita mentálhigiénés szakember és Portik Noémi Klarissza nővér közös megálmodásából született meg. Célunk egy olyan alkotó fókuszú, mentálhigiénés szemléletű tér létrehozása volt, ahol a művészet eszközeivel fordulhatunk önmagunk és a Teremtő felé.

Otthonra leltünk a Nardiniben

A havi rendszerességű találkozóknak a ferences nővérek napközi otthona, a Nardini étkezdéje biztosított helyet. Ez a tér nemcsak helyszínül szolgált, hanem valódi közösségi alkotó térré vált, ahol a hétköznapok zaját hátrahagyva mindenki megérkezhetett a saját belső csendjébe.

Ritmusban az egyházi és a naptári évvel

A foglalkozások tematikáját tudatosan fűztük fel a naptári- és az egyházi év ritmusára, így segítve az ünnepek és az időszakok mélyebb megélését: decemberben a karácsonyi fény és a várakozás misztériuma vezetett minket; januárban az újraindulás, a tiszta lapok és a tervezés belső munkája kapott hangsúlyt; februárban az öröm megélésére fókuszáltunk, számba véve saját, személyes örömforrásainkat; márciusban pedig a böjtre hangolva már a nehezebb érzések felé fordultunk – a résztvevők saját szomorúságaikat, veszteségeiket vették az alkotások kiindulópontjául, lehetőséget adva a gyógyulásra.

„Az alkotás nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy láthatóvá tesszük azt, ami odabent van.”

Több mint 50 alkotás – 50 egyedi történet

Az egy év alatt több mint 50 egyedi alkotás született. Ezek a tárgyak, képek és formák azonban sokkal többek puszta kreatív munkáknál: mindegyik mögött mély, megélt egyéni érzések, személyes élettapasztalatok és bensőséges istentapasztalatok állnak.

A közös munka során megtapasztalhattuk, hogy a vonalak, a színek és az anyagok formálása közben a lélek is formálódik. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki velünk tartott ezen az úton, megosztotta velünk érzéseit, megéléseit!

A Nők Fókuszban önismereti csoportban olyan témák kerültek nagytó alá, mint az önarcképünk, az életutunk, ahol számos megtartó és néhol hátráltató tényezővel is találkozhattunk. Beszéltünk ugyanakkor az életünk alapják képző értékrendszereinkről is.

A csoportmunka folyamán készült alkotásokból inspirálódva számunkra fontos üzeneteket fogalmaztunk meg, melyet egy falfestmény formájában osztottunk meg a várossal, de valahogy elsősorban mégiscsak a Nőknek üzenünk vele.

Mit látunk a falon? A fal központi elemeként egy tükörbe néző nőt láthatunk. Egy nőt, aki elégedetten néz a tükörbe nap, mint nap. A tükörben nincs arcképe, csak egy üzenet: „Szeretem önmagam”. Ezt üzenjük! Merjünk nőként úgy tükörbe nézni, hogy minden alkalommal kitudjuk mondani, hogy „Szeretem önmagam!”

A fal jobb oldalán hosszan fodrozódik a nő haja, balra pedig ugyanígy a ruhája. A hajszálai és ruhája olyan elemeket rejt, melyek a női létben számunkra fontosak és meghatározóak. Valamint magába foglalja a női lét legfontosabb szerepeit. Megjelenik a nő, mint játszadozó kislány. A nő, mint nagymama. A nő, mint társ. Jelen van a nő, mint tanuló, és folyamatosan fejlődni vágyó. A nő, aki folyamatosan harcban van az idővel. A dolgozó nő és a nő, aki tovább adja az életet.

Ezek az elemek, mind a központban lévő nőhöz kapcsolódnak és üzenik: bármilyen helyzetben, szerepben tudjunk nőként szeretettel fordulni elsősorban önmagunk fele.

A középpontban lévő nő ruháját egy zsenge zöld életfa díszíti, kiemelve azt, hogy gyökereinkben hordozzuk őseink (jó és rossz) mintáit, állni próbálunk erős törzzsel a hétköznapokban és a kis levelek törékenységével, folyamatosan megújulva hirdetjük az élni akarást és az életet szépségét

Nekem nagyon tetszett az egész folyamat. Igazából még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen vagány dolognak része lehettem. Ahogy mondtam már a találkozások során is, azt éreztem, hogy nagyon nagy szükségem volt erre az egészre, egyszerűen arra, hogy valamit alkothassak, vagy olyasmivel foglalkozhassak, ami jól esik, és ami kikapcsol. Az előtt hetekig nem volt igazán énidőm, és nagyon vágytam konkrétan valamilyen alkotó, kreatív tevékenységre is. A heti feladatok során azt éreztem, mintha megállna az idő.B.V.E- résztvevő

A Fessünk Álmokat program immáron hatodik akcióján van túl. Idén a Gyergyói Mozgó-sérültek Egyesületének tagjai álmodtak egy pozitív jövőt. Az álmodott tervet önkéntesek segítségével festették fel a gyergyószentmiklósi Városi Kórház mellet lévő sikátor falára. A fal tervezésén 5 személy vett részt, kísérőik társaságában. A falfestést 15 önkéntes kísérte. A tervezés során kulcsfontosságú volt, hogy olyan üzenet kerüljön fel a falra mely pozitív töltettel bír és valóban egy elérendő cél. A tervezés során a lefőbb téma a csoport számára a jelenlegi akadályok voltak. Olyan egyszerű dolgokra hívták fel a figyelmet, mint például egy hétköznapi ügyintézés nehézségei kerekesszékben vagy egy átlagos vásárlás stb. Ez felkerült a végső falra is. A terven végül megjelenik egy olyan jövő ahol egészséges és kerekesszékben lévő emberek között nincs különbség, ahol megoldható a közlekedés és kevesebb előítélettel találkoznak.

Mit is látunk a falon?

A falon két „világ” jelenik meg melyet egy éles vonal választ el egymástól. Az egyikben olyan jelenetek tárulnak elénk, amelyek a kirekesztésről, elutasításról és tehetetlenségről szólnak. Látunk egy mérleget, ahol az egészséges embereket tartó tálca többet húz, látunk egy épületet, ahol a magas lépcső lehetetlenné teszi a mozgássérültek számára a bejutást. Elutasító kezek, hátat fordító alakok jelennek meg. A háttér is jelezni próbálja, hogy ez egy nehéz, sötét világ. Sok mozgássérült számára ez egy átlagos hétköznap is lehet. Na de meséljünk kicsit a fal másik részéről is. Ez amolyan álom, egy ideális világ. Látunk vadvirágos rétet, ahol mindenki egyformán jól érzi magát. Egy megfelelően megépített rámpát, ami által egy hétköznapi ügyintézés is elérhető mindenki számára, boldog családokat, elfogadást.

A két falrészt hidak kötik össze, vannak rozoga és rendezett hidak, valamint egy lift a könnyebb átjutásért. Ezek a hidak szimbolizálják a változást. Azt a pozitív változást melyet kívánunk magunknak. Azt, hogy lássuk az embert a korlátjai mögött. Ez a fal egyik fő üzenete: lásd az embert. Az átjárás a világok között két irányú, mi magunk dönthetünk arról, hogy merre indulunk tovább. Bízunk abban, hogy a fal megerősítő jelleggel bír mindazok számára, akik a sikátorban sétálva nézik és olvassák annak üzenetét.

"Sejtettem, hogy ez több szempontból is kiváló lehetőség lesz a helyi mozgássérülteknek, de az eredmény szerintem minden várakozásunkat felülmúlta: Nemcsak új élményt, új kapcsolatokat, hasznos programot és az alkotás örömét adta, hanem ez az egész program még arra is jó volt, hogy magunkat megismertethessük, fontos üzeneteket közvetíthessünk, és hogy végre valami fontos, ütős (remélhetőleg sokáig maradandó) „nyomot” hagyhassunk magunk után a városunkban." Kozma Albert- Mozgó-sérültek Egyesülete

„Személy szerint nagyon jól éreztem magam. Inkább a vasárnapi nap tetszett, mert akkorra már ismertem az emberkéket, kezdem megjegyezni kinek mi a neve, kihez lehet odamenni ha kérdésem van egy egy rajzzal kapcsolatban. Az eredménnyel is elégedett vagyok, már más szívvel sétálok el a síkátor mellett, hiszen tudom az én munkám is benne van. Külön tetszett hogy a mozgás sérültekkel dolgoztunk, mindig is értékeltem s fel tudok nézni rájuk, hogy nem depressziósak, hanem igenis a sok nehézség ellenére is itt vannak, tevékenykednek, életerős emberek. Amikor véget ért a program, olyan érzéssel mentem el, mintha egy táborból mennék haza:)) Remélem még lesz alkalmam ezzel a csapattal dolgozni” Köllő Emőke- önkéntes

A fal teljes tervét az Őszirózsák Idősek Klubjának tagjai tervezték és álmodták meg a két napos műhelymunka alatt. A fal megfestését önkéntesek vállalták azzal a céllal, hogy pontosan megjelenítik azt a tervet, amit az idősek rajzoltak meg.

A műhelymunka során az idősek megrajzolták az életutjukat kiemelve azokat a pillanatokat melyekre szívesen emlékeznek. Ezekből a pozitív történésekből kiindulva kezdték megtervezni a falat, megjelenítve azokat az álmokat, melyeket szeretnének elérni. A falon megjelenő elemek mindegyike saját jelentéssel bír.

A középpontban az a templom jelenik, meg ahová mindannyian járnak. Bárhová indulnak, mindig onnan indulnak és oda érkeznek vissza. A templomot körülveszik elágazó utak ez azt jelenti számunka, hogy bár más-más utat jártak be életük során mégis az idős klubban egymásra találtak lettek közös élményeik és céljaik. Az úton haladó autóbusz azt a sok kirándulást, élményt szimbolizálja, amit az elkövetkező években együtt szeretnének megélni. A falon megjelennek nagy napraforgók, ezek a virágok jelenítik meg a pozitív életszemléletüket, attitűdjüket. Bármilyen nehézséggel találkoztak eddigi életük során, mindig a fény fele fordultak és mindig meglátták a pozitív dolgokat a történésekben. A napraforgók közepében gyerekek jelennek meg ezzel megjelenítve azt, hogy mégiscsak legnagyobb fény az életükben az unokáik jelenléte.

A falon megjelenő hegedű azt a jókedvet és mulatni vágyást jeleníti meg, ami az idősek klubját jellemzi. A segítő kezek felirat pedig utalás arra a jótékonysági kedvre, ami a klubot alakulása óta jellemzi. Nem ritka esemény, hogy gyűjtéseket szerveznek rászorulók részére és a támogatást ők maguk személyesen juttatják el a megfelelő helyre.

A falon megjelenő számtalan virág mind-mind őszirózsa. Az őszirózsa az ősz hírnöke, az idősek klubjának névadó virága. Akkor nyílik, amikor már rövidülnek a napok, amikor már érezhető az ősz beköszöntének közeledte. Ez a virág szimbolizálja a falat megálmodó időseket is. Bár már időskorba léptek mégis van lehetőség a kiteljesedésre, arra, hogy kivirágozzanak és beragyogják mindenki életét.

A fal átadó ünnepségen minden önkéntes egy szál őszirózsát kapott ajándékba. Azt gondolom, hogy ezek a virágok azon túl, hogy szépek egy jó nagy feladatot is adtak a fiatal önkéntesek számára. Úgy élni az életünket már most, hogy megöregedve mi vihessük tovább az idősekre jellemző bölcsességet, az őszirózsa szépségét és azt a pozitív élni akarást, amit az Őszirózsák Idősek Klubjától tanultunk pár nap leforgása alatt.

„Ez a két nap magasan felülmúlta az elképzeléseimet. Imádtam minden percét és annyira örülök, hogy ilyen klassz emberkékkel dolgozhattam együtt. Annyira jó volt látni az örömöt a nénik arcán, boldog vagyok hogy a részese lehettem ennek az egésznek. 😊🤍” Beáta- önkéntes

„Nagyon jól éreztem magam én is! Sok mindennel gazdagodtam a két napo alatt. Annyit gondolkodtam, mint már régen, és sok szempontból építő volt. Pedig "csak" festettünk... Nagyon köszönöm én is.” Brigitta- önkéntes

Az Önismeretre fel! Projekt egy online kezdeményezés. A hat héten át tartó program során, minden héten egyszerű, háztartásban található eszközöket igénylő önismereti gyakorlatokat osztottunk meg. A gyakorlatok több témakört érintenek, mint például a megélt szerepeink tisztázása, erőforrásaink, belső aggodalmaink, önmagunkról alkotott kép.

A fotókon a szerepeim kollázsmunkához kapcsolódó felhívást látjátok

Gyerekekkel és felnőttekkel telt meg a sikátor a 2019-es Fessünk Álmokat Programon. A cél megfogalmazni és megjeleníteni családok jövőképét. A csoportmunkában 5 család összesen 7 felnőtt és 9 gyermek vett részt.

A csoportmunka kihívása volt, hogy gyerekek és szülők a műhelymunkák során egységes gyakorlatok mentén dolgozzanak és fogalmazzanak meg álmokat. A gyerekeknél megfogalmazódott álmok és célok itt újra a „mi leszek, ha nagy leszek?” kérdés köré fonódtak. Megjelent a fényképész, a futballista és a „ha nagy leszek lesz egy lovam, kertem…stb” álmok is.

A csoportmunkát átszőtte a gyerekek és szülők közötti kiegyensúlyozott kapcsolat. Egy kedves jelenete a gyakorlatnak, amikor apa és fia az Arc mozaik című feladatnál egymástól függetlenül, külön térben dolgozva hasonló szimbólumokkal rakta ki arcképét, a végén pedig meglepődve nézték a hasonlóságot.

new paragraph textA felnőttek csoportjában mélyebb gondolatok mentén fogalmazódtak meg a jövőtervek. A teljes csoportot megmozgató jövőkép az, hogy lássák felnőni gyermekeiket és tapasztalhassák meg azt, hogy milyen érzés nagyszülővé válni. Egy másik jellemző jövőkép a természetközeliségben élni: „legyen kis házunk nagy kerttel”. Ez a két fő pillér, amelyre feltűzdeltünk más fontos terveket, mint amilyen a szakmai fejlődés vagy a közösségi fejlődés. Az egyéni jövőkép mellett folyamatosan megjelent a pozitív közösségi változás igénye. Az „én” és a „mi” közötti kapcsolat jelentős volt a csoportban. Az előző évek munkáiban ez nem jelenik meg. Ott leginkább az egyéni fejlődés van előtérben. A résztvevő felnőttek számára a közösségi szinten történő fejlődés, az ezen való közös munka mint cél, erős motívum volt.

A fal tervének elkészítésénél sokat jelentettek azok a kulcsszavak, melyekről azt gondoltuk, hogy mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy elérjük a megfogalmazott álmainkat. Leggyakrabban megjelenőek ezek közül: a kitartás, hit, társ, felelősség, bizalom, szeretet, nyitottság, tanulás, erő, elköteleződés. Ezekből kiindulva született meg a fal végleges terve, egy fonal sző át, jelképezve azt, hogy minden mindennel kapcsolatban, hálózatban van.

A fal egy történetet követ, amelynek első pontján a személyes fejlődés jelenik meg, szimbólumokkal ábrázolva. Ezt követi két gyűrű, jelképezve azt, hogy az elköteleződés valaki mellett egy olyan lépés, amely egy teljesen új utat nyit meg előttünk. A csoport számára a házasságkötés sorsfordító, lendületet adó lépés volt. A hálóba bele vannak szőve a gyerekek álmai, a Biblia, mint egy központi és fontos erőforrás a mindennapokban. Megjelenik középen, központi elemként a természetközeliség, ezt követi egy óra, amely az idővel való gazdálkodást és megfelelő felhasználását szimbolizálja. A fal végén pedig megjelenik a halálig való tanulás szimbóluma, majd a legfőbb cél: a nagycsalád, ahol nagyszülők, gyerekek és unokák együtt vannak. A fal egy része a kis gyerekek munkáját őrzi, ezzel együtt teljes és adja át a kisgyerekes családok igazi hangulatát.

A program során együtt festettek fogyatékkal élő fiatalok egészséges társaikkal. A program célja, az érzékenyítés a megtapasztalás volt. A résztvevők megtapasztalhatták, hogy milyen érzés festeni csukott szemmel, szájjal, háttal állva a vászonnak. A bátrabb jelentkezők a lábbal való festés is kipróbálhatták. Színekkel, nevetéssel és jó sok festékkel tele nap volt.

A műhelymunkák alatt önismereti kis- és nagycsoportos gyakorlatokkal hangolódtunk egymásra, tervezgettük jövőnket és ez által a falat. Álmok, tervek, jövőkép volt a téma, az előző évekhez hasonlóan, és mint kiderült, a csapatban nagyon is közösek ezek a jövőképek.

A fiatal felnőttkor kulcskérdése a “hol a helyem a világban?”. Ez a kérdés és az ehhez kapcsolódó kihívások, örömek és vágyak lettek fő alkotóelemei a csoportmunkának és a falnak. A csapatmunka során kidomborodott a fiatal felnőttkor üzenete és feladata. A legmegfelelőbb munka és terület megtalálása legalább akkora kihívást jelent, mint egy jó párkapcsolat kialakítása. E két sarokpont köré épül a többi, falon is megelevenedő téma: az egyéni és magánéleti sikeres fejlődés, az önálló egzisztencia, mint erős motívum és cél. Itt jövőképként ritkábban jelent meg a szakma végső célként. Sokkal inkább tulajdonságok, életállapotok jellemezték a jövőképet. Ezek kapcsolódnak különböző szakterületekhez, mégsem végső célként jelennek meg.

A csoportmunka során már kiforrottabb jövőképeket láthattunk. A célok elérését meghatározza a bele adott energia, a munka, és ezek terhei. A feladat során a „hogyan találjam meg szakmámon belül magamat és a helyemet a társadalomban?”kérdésre kerestük a választ. A választ teljesen még nem, de egy utat megfogalmaztunk, amelyet egy kis főhős jár végig velünk

A falon egy képregényszerű történet jelenik meg, melynek főhőse egy kis puzzle darab. Ő egyszemélyben hordozza a csapat minden tagját. Az első képen bemutatkozik a kis Puzzli és elindul a rögös úton, amely a felnőttek világába vezeti be. Első nagy lépése és döntése a szülői ház elhagyása. A résztvevők leválási folyamatát jeleníti meg, azt az időszakot, amikor a fészket elhagyva szerencsét próbálni, tanulni indultak egy más városba. Itt pár képen keresztül az egyetemi éveket látjuk, a laza estéktől a viharként érkező vizsgaidőszakon át a sikeres diplomaszerzésig. Kis főhősünk ezután lesz csak igazán felnőtt (vagy mégsem?), a hová menjek, mit csináljak kérdéseket jelenítik meg a következő képsorok. A bizonytalanság, a munkakeresés időszaka ez. Megjelenik a párkeresés, a sikertelen kapcsolatokkal együtt, melyet majd egy kiteljesedett párkapcsolat, majd családi élet követ. Ezt végig átszövi a folyamatos tanulás, fejlődés. Így érkezik meg főhősünk a felnőtt létbe, ahol megtalálja helyét és beékelődik a nagy egészbe. Őt veszi körül sok más puzzle darab is, amelyek egyenként a falat festő személyeket jelenítik meg. Közösen a kis Puzzlival nekünk is a megérkezés a legfőbb cél, megérkezés egy olyan felnőtt létbe, amelyet álmodtunk magunknak.

A fal története megszemélyesíti a legtöbb huszonéveset, aki hasonló nehézségekkel küzd. Üzenete pedig egy pozitív, sikeres és felelősségteljes felnőtté válás lehetősége, a nehézségek ellenére is.

„Kifejezetten örültem annak, hogy – bár a program az álmok köré építkezik- a múltbeli sikereinket is feltérképezhettük a feladatok által. Úgy érzem az, hogy szembesültünk azzal, mennyi mindent elértünk már, képesebbé tesz arra, hogy magabiztosabban, nagyobb önbizalommal vágjunk bele álmaink valóra váltásába. A festés engem teljesen visszarepített gyerekkoromba, hiszen akkor fogtam utoljára ecsetet, nagyon pozitív élmény volt újra ezzel foglalkozni, ötleteket gyűjteni a színekkel, elhelyezéssel kapcsolatban, egyeztetni ezeket. A másik dolog, ami számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy a festés által elmondhatom magamról, hogy ilyen fiatalon már valami maradandót alkottam. Remek volt a hangulat, úgy éreztem, mindenki megtalálta a közös hangot a csapat többi tagjával. „ Bálint Berna

„Az ötletelés első pillanatától az utolsó ecsetvonásig nagyon szerettem a csapattal lenni. Hihetetlen dolog látni, és részese lenni annak az élménynek, mikor együtt pár ember szuper gyorsasággal és gördülékeny együttműködéssel ráadásul jókedvvel szépet alkot. Öröm végigmenni a sikátoron és látni, hogy én is tettem valamit értünk, a városért, közben meg közelebb kerültem magamhoz, másokhoz, mások és a saját álmaimhoz.” Dezső Renáta

A TABLO project célja, hogy feltárjanak különböző segítésben alkalmazott, alternatív művészeti eszközöket. A mural moral módszer alkalmazását speciális igényű gyerekekkel közösen mutattuk be a nemzetközi csapatnak. A módszer és a falfestés felkeltette az érdeklődésüket. Az őszi tánc téma a gyerekeket arra ösztönözte, hogy az ősz mozgásait, színei fessék meg. Saját ötleteket alkalmazva, csoportban átbeszélve alakult a közös festmény.

Résztvevők 12-14 év közötti fiatalok

A csoportmunka során több alkalommal felmerült a pénz, mint központi külső tényező az álmok megvalósulásához vagy mint a megvalósulás meghiúsulásáért felelős elem. A vezetett fókusz azonban a belső tulajdonságokra alapoz. Így a kitartás és a tanulás is fontos építő eleme lett a munkának és áthelyezte a figyelmet a belső erőforrásokra. Ebből kiindulva születtek meg a jövőképek. A belső erőforrások hangsúlyozása két szempontból is fontos. Egyrészt átbillenti a hangulatot egy pozitívabb irányba, másrészt olyan erőforrásokat hoz előtérbe, melyek felismerésével a fiatalok megerősödve érezhetik magukat és képesnek arra, hogy befolyásolják hozzáállásukkal jövőjüket.

Az elkészült fal központi eleme a Föld, ahol Gyergyószentmiklós kiemelt helyen jelenik meg. A Föld háttere a teljesen fekete égbolttól egészen a halványsárga Napig változik. A központi üzenet, hogy mindannyian egy ég alatt vagyunk, ezért megvalósult álmainknak itt helye van. Ezek az álmok egy-egy meteoron érkeznek meg a Földre. Minden személyhez érkezik egy megvalósult cél. Több meteor olyan jövőképet hordoz, ami közös minden résztvevő számára, például a nyelvtanulás, és a családalapítás, mint távolabbi álom. Az egyéni álmok változatosak, többnyire szakmák jelennek meg. Ezek az álmok az előző korosztályhoz képest letisztultabbak, bár még mindig távoliak és szakma orientáltak. A tervezés során itt már gondolati szinten megjelenik a résztvevők előtt az út is, amely a megvalósuláshoz vezet. Az úttal együtt az aggodalmak és az erőforrások is helyet kapnak. Jövőképként megjelenik a matektanár, a fodrász, az teniszező. Viszont teret kap célként a saját autó, a macska, és a hangszeren való játszás is.

A falon megjelenik a Hold szélén ülő Kis Herceg, aki a gyermeki kíváncsiságot és a felnőtt lét közötti kontrasztot szimbolizálja. A csoport jövőképe is a gyermeki kíváncsiság és a felnőttek világából érkezett tapasztalatok között ingadozik.

Résztvevői visszajelzések

“Fogalmam sem volt, hogy mit várjak el az egész programtól, inkább magamhoz voltak elvárásaim: hogy próbáljak célokat kitűzni magam elé, mert előttem egy üres fal volt. A hét első felében sikerült belerázódni a dologba, egyre több mindent tudtam ki hozni magamból a felszínre amiről nem is tudtam. Amint elkészült a fal terve, tudtam, hogy nem kispályás munka lesz egy papírlapról felvetíteni egy falra a vonalakat. Már az megdolgoztatta az agyunkat, hogy mit adhatnánk a város elé, de festős része nagyobb kihívásnak bizonyult számomra, hiszen nem könnyű egy földgömböt egy két méter magasságú falra felrajzolni, de megbirkóztam vele. A színezős részétől már nem izgultam, élveztem csinálni. Jó volt látni a kíváncsi szempárokat, akik meg-megálltak a sikátornál, kérdezősködtek. A kész munkát nézegetve az utolsó nap büszkeség töltött el: büszke voltam magamra hogy kihoztam magamból a maximumot és egyaránt a csapatra is hogy nyomot hagyhattunk a városon. Sok mindent köszönhetek ennek a programnak: habár a „mi az álmom?” kérdésre még mindig nem tudok határozott válaszokat adni, de a fehér fal már nem lenne üres. Talán ami a legjobban megmaradt az egészből, az a „belső erőforrásos” játékból származik: „magammal hoztam” az erőt és az önbizalmat a céljaim eléréséhez, amit a program után fel is használtam.” Fórika Dóra

„Mikor elkészült a fal, nagyon, de nagyon nagy öröm volt bennem, hogy akaraterővel, csapatmunkával, szeretetben mire is voltunk képesek. Hatalmas bizonyíték volt ez az egy hét nekem arra, hogy bármit el tudok érni, csak akarat kérdése.” Patka Henrietta

A program egy érzékenyítő akció, melynek a célja az önkéntességre való ösztönzés. Kolozsvár egy forgalmas utcáján, arra hívtuk meg az arra járókat, hogy részvét helyett résvételükkel járuljanak hozzá a szociális problémák megoldásához. A programon megközelítőleg 160 ember vett részt, gyerekek, egyetemisták, szociális intézmények lakói, szociális munka tanszék oktatói festettek együtt. A végeredmény egy olyan festmény lett, ahol középen a föld látható és körülötte sok különböző ember, akik a másságot jelenítették meg.

Valósítad meg az álmaid! Központi üzenettel készült el az első fal, amelyet 13-15 év közötti gyerekek festettek. A csoport sajátossága, hogy a résztvevők egy gyermekjólléti intézmény lakói.

A csoportmunka során a résztvevőknek kihívást és nehézséget jelentett egy pozitív, önálló jövőkép megfogalmazása. Távlati célokként leginkább olyan szakmákat jelenítettek, amelyeket egy számukra kedves személy inspirált, pl. egy fodrász, tanárnő stb. Így a műhelymunka a „mi leszek, ha nagy leszek?” központi kérdést járta körül.

A fal összemossa a vidéki zöld dombokat a nagyváros szürke tömbházaival. Az egységes háttéren több különböző szakma és életstílus képviselteti magát. A tetováló művésztől a manikűrösön át egészen az óvónőig látunk foglalkozásokat megjelenni. Megjelenik a gazdasszony, aki zöldség és gyümölcstermesztésből él és egy sikeres sportoló is.

Az álmok felfestése csapatban történt. A háttér színezésében mindenki részt vett, azonban ahogy az álmok kerültek fel a falra, mindenki a saját maga által elképzelt jövőképen dolgozott. A folyamat során fontos volt egy közös kapcsolódási pontot találni, amihez mindenki kötődni tud. A résztvevők egy kulcsmondatot választottak, amely a fal központi eleme lett. Több ötlet érkezett és képezte vita tárgyát a folyamat során. Végül két kulcsmondaton maradt a fókusz. A „Merj Álmodni!” és a „Valósítsd meg az álmaid!”. A vitát az egyik résztvevő felszólalása szüntette meg, aki így érvelt: álmodni mindenki tud, de megvalósítani azt már nem. Így lett a központi üzenet a Valósítsd meg az álmaid!

A folyamat lezárásaként mindenki kéznyomát hagyta a falon ezzel aláírva a vállalt terveit.

A „Színes világ!” nevet viselő falfestési akció 2016 áprilisában valósult meg. A búzásbesenyői Gondviselés Háza öregotthon udvarának belső betonfalait festettük ki, a falu iskolájának diákjaival. A cél a falu és az öregotthon kapcsolatának ápolása, fenntartása.

A témát az intézményvezetővel közösen választottuk, figyelembe vettük az idős otthonban élők igényeit is, ezért a főbb tematika a természetközeliség lett. Két fal készült el, összesen 30 gyerek közreműködésével: az első a négy évszakot jeleníti meg, a második pedig egy hegyeket, dombokat, kis falvakat ábrázoló tájkép. Az első fal 2 méter magas és 5 méter hosszú, a második 2 méter magas és csaknem 10 méter hosszú.

A festés során a módszer második része, maga a festés érvényesült leginkább, és az ehhez köthető feladatok, készségek gyakorlása. Az előmunkálatokat, a tervezést az öregotthon vezetőségével közösen csináltuk.

A festés folyamatáról és hatásairól az öregotthon vezetője a következőket mondta:

„Falfestés? ....miért nem hívunk inkább művészeti iskolából gyerekeket? És ha mégis tőlünk jönnének, akkor ki kell választani a jól rajzolókat.... érveltek a tanárok, amikor először felvetettem e kérdést, vagy inkább meghívást a búzásbesenyői Dósa Dániel iskolába. Próbáltam magyarázni, hogy ide nem tehetségre, hanem akaratra van szükségünk. De ez csak az első nekifutás volt és igazából én magam sem tudtam, hogy mire számítsak. Nehézkesen indult be a program, de a második napra már a Gondviselés Házának udvara tele volt vidám nevetéssel, fürge kezekkel és az idős Bentlakók nagy örömére a szürke falak kezdtek egyre színesebbé válni. Még képeket nem láttunk, de a színes foltok egyre nagyobb teret foglaltak el és több lelkes kitartó diák munkáját hétvégére már nemcsak ők maguk, de tanáraik és diáktársaik is nagy ámulattal csodálták. Bentlakóinknak külön öröm forrás volt látni a vidám csapatot és miután minden elcsendesedett, többen is kisétáltak, vagy kérték, hogy tolószékkel vigyük egy kicsit közelebb a rajzokhoz. A látogatók arca felderült, amikor bejöttek a kapun, és volt aki azt mondta, itt szívesen hagyom idős anyukámat, mert ez egy vidám hely....hiszen a falak is erről beszélnek. Az iskola diákjaira és tanáraira is hatást gyakorolt ez a hét és most már ők is elhiszik, hogy ez nem tehetség, hanem akarat kérdése...akarunk-e együtt alkotni? Akarunk sok apró részből összeálló nagy egységes képet alkotni? Úgy tűnik, hogy a diákok akarják, a tanáraik támogatják, az idősek várják és mi meg pénzünket gyűjtjük e munkának tovább folytatására, hiszen még szinte 30 méter szürke sivár fal vár fürge kezekre és sokszínű festékre....” (McAlister Magdolna, intézetvezető)

nagyon jól, mondhatni feltöltődve éreztem magam mikor tudtam, hogy egy olyan falra festünk, amin mások csodálkozhatnak és mutathatják a rokonaiknak, unokáknak, gyerekeknek :) .. remélem meg lesz ilyen közös festésünk és nem csak festésünk, hanem meg közös pillanataink isNémet Bernadett – résztvevő